Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kísértések a 16.században

2009.12.03

1.     A Bornemisza korabeli irodalom


Az előző évtizedekhez hasonlóan a XVI.század elején még mindig az egyházi irodalom hódít teret. A legelterjedtebb műfaj a legenda és a prédikáció. A világi műveket most már ugyanazok a szerzők is írhatták, akik a katolikus irodalomban is szerepet játszottak.
A korszak főbb jellemzői, hogy a tudatlanabb réteggel is megismertesse a Bibliát, ezért mindenkihez az anyanyelvén jusson el, a tudás szabad mozgásának támogatása, valamint a Szentírás igen sokoldalú és széleskörű értelmezése.
A legelső feladat a magyar irodalom évszázados hátrányának ledolgozása volt. A technika fejlődésének köszönhetően az irodalom már két közegben terjed: az énekesek, lantosok révén szóban és a főudvarok és pár város nyomdái által írásban.
A szellemi fejlődés a század második felére felgyorsul. Leszakadva az egyházitól önállósul a világi novella és megjelenik a szórakoztató irodalom. Középpontba kerül a szerelem témája (Pl.: Balassi).


2.     Bornemisza Péter rövid életrajza


Bornemissza Péter feltehetően vagyonos szülőktől született 1535. február 22-én, Pesten. Nagy hatást tett rá, hogy kisgyermek korában látott egy mutatványozó részeget vízbe fúlni. Talán ez volt az első alkalom mikor tapasztalta milyen pusztulásba vezet a bűn.
Hamar árvaságra jutott, gyermekkorát a Felső-Tisza vidékén töltötte. Magyarország ezen részén élénk irodalmi élet folyt. Bornemisza értékrendjének kialakulását az ott élő írók, költők nagyban befolyásolták. Protestáns szellemben nevelkedett.
1553-ban Kassán diákoskodott, de egy történelmi forrás szerint már 1548-tól ott lakott. Ebben a fejlett német városban ekkortájt virágzott a protestantizmus. 1554-ben kétheti börtönbüntetésből szökik el Kassáról.
1557-től a bécsi egyetemen tanul.
Később járt Itáliában és Németországban.
1564-től Balassi János prédikátora Zólyomban. Megnősül.
1570-től már Galgócon szolgál Salm gróf prédikátoraként. Kihalt mellőle két felesége és öt gyermeke.
Utolsó éveit Detrekő várában tölti. 1584-ben hal meg.


3.     Röviden Bornemisza Péter munkásságáról


Ebben a részben Bornemissza írói munkásságát ismertetném érintőlegesen, a teljesség igénye nélkül.
1558-ban lefordította Szophoklész Elektráját. Ebben Tanner professzor támogatta, aki azt vallotta, hogy darab célja a magán-és közélet jobbítása.
Bornemisza, mint friss prédikátor a vallásos költészetet művelte. Az ítéletről című verse a leghosszabb, de egyben legigényesebb vallásos költeménye.
1573-79 között megírta ötkötetes prédikációskönyvét, a Pastillákat. A műben Bornemisza a Biblia szövegét saját elgondolása alapján aktualizálta.
1576-ra elveszítette egész családját, így nagy számadást végzett életéről. Ennek hatására írta meg az Ördögi kísérteteket.
1582-ben jelent meg az Énekeskönyv. Ez a Bornemisza Péter által fáradságosan összegyűjtött énekek gyűjteménye. Sokszor hibás szöveget kapott a másolóktól, de mivel rengeteg dolga volt, ezeket a hibákat csak felületesen tudta korrigálni.
Halálának évében adták ki a második prédikációs gyűjteményét, a Foliópastillát. Egyetlen, hatalmas alakú kötet. A prédikátor világnézete ugyanaz maradt, de átfogalmazta, javította a Pastillák szövegeit.
Bornemisza teljes egyházi könyvsorozat kibocsátására törekedett: prédikációt, katekizmust, lelkészi kézikönyvet és énekeskönyvet adott közre.

4.     Ördögi kísértetek

Kép


Eredetileg a Pastillák negyedik kötetének függeléke.
Bornemisza Péter 1576-ban lelki válságba került. Pestisjárvány pusztított és belehalt az egész családja, rajongva szeretett kisfia, Peti is. Bérgyilkosok üldözték korábbi művei leplezetlen igazmondásai miatt. Ezen kívül mindegyik feleségét elveszítvén a prédikátorra rászakadt a kielégületlen nemi vágy nyomában támadt kísértés.
Ezek mind élete és önmaga alapos vizsgálatára serkentették Bornemiszát. Így jött létre az Ördögi kísértetek. Olyan ember volt, aki szívesen szakított időt arra, hogy barátaival erkölcsi és vallási kérdésekről beszélgessen. Egy állandó baráti kör és saját maga lelki vívódásait is tartalmazza a mű. Ez hitelességet ad az írásnak.
Az Ördögi kísértetekkel Bornemisza figyelmeztet a bűnökre és a kísértések állandóságára. Az emberi létben már önmagában veszély rejlik, hiszen minden ember lélekkel bír. A bűn az emberben lakozik, de a jó is. A kísértések egyben próbák is, amelyben is megméretteti a lélek állhatatosságát.
Az Elöljáró szóban Bornemisza Péter összefoglalja a mű lényegét.
Az emberi lét kínos és nehéz a halandók számára, mert átitatja életüket a gonoszság. Ez nem Istentől ered, hiszen Ő a legfőbb jó. Valami erő mégis, minden akaratunk ellenére a bűn felé hajt minket. Maga az ördög ez az erő, aki kaján kedvvel bánik kegyetlenül az emberekkel. Bornemisza mégis különbséget tesz aközött, aki hadakozik a sátánnal és nem akar csúfságot tenni és aközött, aki örömmel és kéjjel belemerül az undokságok tengerébe. A prédikátor arra is emlékeztet, hogy mindenki számára fenn áll egy lehetőség önmaga megmentésére, és ez a megbánás. Ezzel elkerülhető az elkárhozás.
A könyv szerkezetileg két részre osztható. Az első rész saját, jól kidolgozott gondolatmenetét tartalmazza, tanácsokat ad az ösztönök megregulázására. Mindezt barátai és saját életéből vett példákkal színesíti. A második részben tulajdonképpen kiszolgálja az olvasóközönség kívánságát és feldolgoz, átvesz a korabeli két sikerkönyvből, a Manilusból és a Vitae Patrumból. E két könyv szerzőjének gondolatai igazolják Bornemisza helyes elméleti megfogalmazásait. Az első rész sokat fejteget, csupán pár történetet tartalmaz, míg a másodikban rengeteg történet kerül említésre, mégis a két rész terjedelme közel azonos. A Manilus-és Vitae Patrum-históriákat az író csak illusztrációként alkalmazza, mellékes jelentőségűek.
A könyv műfaját maga Bornemisza Péter határozza meg ezekkel a szavakkal: „Immár pedig nem mint prédikációt, hanem magadban olvashatót, úgy tartsad.”
Az Ördögi kísértetek heves társadalomkritika is egyben, a feudális társadalom kritizálása. Szembetűnő dolog, hogy a bűnre leginkább nemes urakat hoz fel példának, olykor név szerint is: „Telegdi Miklós, ki nagyprépost és fő prédikátorok az pispekeknek, sok sötétségét hordozta ő is a sátánnak, kinek okossága, nyelve, tanúsága, vigyázása nem kicsiny, de hova nagyobb, annyival poklabb.”, „Bejczi Ambrus csuda álnok prókátor vala, ki addig forgatta éjjel nappal az ő álnokságára az dekrétomokat vissza, hogy végre tiszta vakká lőn: de az vakságban is nem tuda Istenhöz térni.” , „Egy jeles álgyús mestert az álgyú mind apróra szaggat, miért hogy az anyját iffiantan nem tisztelte.”.
Bornemisza Péter nem kímélt senkit, leleplezte a királyt, a főurakat, a püspököket, akik mind dühöngtek és elégtételért kiáltottak. Jól tudta, hogy könyvét álszent megbotránkozással fogják fogadni. Azt vallotta, hogy Isten parancsára, benső indíttatásból cselekedett, mindenféle racionalitás ellenére. Az ellentmondások kiváltása ellenére szükségesnek tarja megírni művét. „Némely mosolyogni fogja, némely szidalmazza, némely iszonyodik belé, némely keveset, némely több értelmet veszen felőle: az testi bátrak, az játékosok, az ihogók-vihogók játszadozván mosolyogják némelyiket, de azok sem mindeniket; az latorságba merültek, kik szeretik az bálványozást és az éktelen paráznaságot és az telhetetlenséget, szidják és finnyálkodva szólnak róla, csak azért, hogy tessék, hogy már ők nagy jámborok volnának, maga képmutatók és titkon való latrok. Azkik csak most kezdették megismerni az ördög kisírtetit, azok iszonyodnak belé; azkik kedig elepedtek és elfáradtak az ördögvel való harcolás miatt, azok vigasztalást és bátorságot vesznek belőle, látván, hogy nem csak egyedül vannak az ördög kisírtetibe.”
A kísértésektől senki sem mentesülhet, Bornemisza támaszt ad a vétkezőknek és enyhíteni akarja szenvedésüket. Vannak azonban nagyobb bűnök, amelyek elkövetőit szüntelenül ijesztgeti a megtérés reményében. Kiindulva saját tapasztalataiból és barátai elbeszéléseiből, analizálja a vétségkor és azt követően fennálló lelkiállapotokat, s csak ezután tér rá a históriákra.
Bornemisza igazi író, hiszen írásai irodalmi igényűek, nemcsak az erkölcs érdekében közölt száraz tények felsorolása. Érzékletes képekkel ír le latorságokat, kísértéseket, pedig elég lenne a bűn megnevezése, nem szükséges annak részletes leírása. Az Ördögi kísértetek azonban indulatokat, megrendüléseket engednek láttatni a szavak mögött. Még az átdolgozott történetek is aktuálisabbak, élőbbek, mint az eredetiek. Az író elrugaszkodik a közhelyek talajáról.
Az Ördögi kísértetek őszintén boncolgatja a lélek problémáit. Elénk tárja a házasember, leginkább a válságot átélő idősebb férfi nemi problémáit, minden elkendőzés nélkül. Buzdít a mindig éber lelkiismeret megtartására.
Alapvető bonyodalom a kísértések mellett, hogy a test és lélek viaskodik egymással. A lélek törekszik megtartani Isten parancsait, de a test kívánsága sokszor legyengít minket és bűnbe visz. „Egy barátom sírva mondta, hogy sok esztendeig ótta magát tisztátalan élettül, de azmely esztendőben paráznaságnak vétkébe esett, azban minden gyermeki megholtak.”
Ragadjunk ki egy emberek körében igen elterjedt bűnt, a paráznaságot!
A legtöbb példában ez az undokság jelenik meg. Ez az a bűn, amelyik a leginkább megmutatja az ember ösztönei által való befolyásoltságát. Sokan beleesnek ebbe a vétekbe, társadalmi rangtól, nemtől, életkortól, tisztségtől függetlenül, ahogy ezt láthatjuk a műben szereplő mintegy kétszáz históriában is. Vannak, akik minden lelkiismeret-furdalás nélkül meghemperegnek a bujaság fertőjében („Az mostani Suitac, kik tettetik szüzességüket, csuda titkon fertelmességet míelnek. Nem kell Istennek álnok szüzesség.”). Vannak, akik megbánját tettüket, de újra visszatérnek hozzá („Egy jeles bölcs, midőn gyermeki megégtek volna a házban, mond: Íme, mivel fizeti meg Isten az én bujaságomat. Mindazáltal azután is, midőn egynek házába elrejtözött volna, hogy annak feleségével élne, ugyanott megöletik.”). Vannak, akik végleg jó útra térnek vagy bár rettenetes küzdelmeket vívnak, mindvégig ellen tudnak állni a kísértéseknek („Egy gróf sok betegségi után jobbult meg.”). Isten minden vétséget előbb-utóbb megbüntetett és valaki annyira megijed egy büntetéstől, hogy megtér.
Bornemisza részletesen felsorolja a paráznaság minden fajtáját, szégyenkezés nélkül, a hívek épülésére.
Bár a XVI. századi ember hisz az ördög létezésében, továbbfejlődött annak tekintetében, hogy önmegfigyelést végez és kutatja a lélek titkait. Megkezdődik a lélektan kialakulása. Ha szégyent vall valamiben vagy valamely rossz dolog oka ismeretlen előtte azt az ördög rontásának hiszi.
Bornemisza Péter szerint minél többet szenved, küzd az ember erényei megőrzéséért, minél több kísértés éri, s minél többre nemet mond, annál erősebb és ellenállóbb lesz lelkiekben. Ő nem egy zord ítélkező-hiszen saját magán tapasztalta az élet keserveit és küzdelmeit-, hanem egy segítő kéz az emberek felé. Könyve hozzánk is szól, mert a kísértések alapjukban nem változtak, csak más formát öltöttek. A mai kor embere számára is hasznos, ha önvizsgálatot tart.
Az író is azt mondja, hogy az eljövendő embernek is szól a műve.
„Ti azért vegyétek jónéven tülem, hogy én tiérettötök ennyit fáradtam, és veletek együtt magamat is vigasztaltam, hogy az tü kisirtetek miatt el ne szakadnátok az Urnak édes igiretitül.”





Felhasznált irodalom


http://enciklopedia.fazekas.hu/irodalom/Ren-ref-magyar.htm (2009.11.30.)

órai jegyzetek (2009.10.02.)

Bornemisza Péter: Ördögi kísértetek (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977)

Nemeskürty István: Bornemisza Péter és kora (9-264.o., Szabad Tér Kiadó, 1999)

Nemeskürty István: Bornemisza Péter kísértései (103-162.o., Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.